Nem is tudom, hol kezdjem. Ide jutottam hosszas vívódás után. Soha nem voltam híve a nyilvános naplóknak sőt inkább voltam ellene, mint mellette. Ha Magyarországon élnénk akkor most sem kezdenék bele, de itt a távolban 2 hónapi gondolkodás után úgy döntöttem hogy belevágok. Egyre többször és több embernek kell leírnom szinte ugyanazt. Így az alap dolgok itt lesznek és mindenkinek külön- külön csak a személyes dolgokról kell írnom.
A kezdettel egy időben alkalmat ragadok arra, hogy megemlítsem a karácsonyt. Ez volt az első karácsonyunk amit a családtól távol igazi karácsonyi hangulatban töltöttünk. Mindketten itthon voltunk pár nap szabadságon így volt időnk az előkészületekre is. 23.-án elkezdtünk süteményt sütni. Készítettünk zserbót, keksztekercset és túrós-sajtos pogácsát. És minden nagyon jól sikerült.
Este érkezett egy barátunk Andi, ő sem tudott hazautazni az ünnepekre és meghívtuk, hogy ne legyen egyedül. 24.-én délelőtt még mi bementünk a városba pár dolgot elintézni, Peti pedig itthon főzött. Bár reggel korán én már felkészítettem a húslevest. Az ő reszortja a töltött káposzta volt és a roston libamáj, krumplipüré, cukros-fahéjas sült alma.
Nem is kell mondani, hogy minden isteni finom lett. Gyorsan elteltek az ünnepek. Beszéltünk a családdal is. Méghozzá skype on, ami nálunk azért nagy szó mert sosem működik. Minket soha nem hallanak. És most kiválóan működött 24.-én. De 25.-én már nem. Akkor csak az msn volt jó. De legalább tudtunk beszélni mindenkivel és láttunk is mindenkit. Tesómék levitték a laptopot anyuhoz, így még vele és a nagyszüleimmel is tudtunk beszélni.
Karácsonykor elmentünk sétálni a tengerpartra is. Elég hideg volt mert fújt a szél. De legalább lesétáltunk egy kicsit a sok evésből.
Mint mindig most is gyorsan elteltek az ünnepek, de csak holnap kell menni újra dolgozni. Eredetileg hétfőn kellett volna de ez már egy másik történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése