Huhh. Nagyon elmaradtam ismet. Es annyi de annyi minden tortent, hogy mar kedvem sem volt leulni a gep ele es megirni, mert tudom nem emlekszem mar mindenre.
A legfontosabb az az, hogy voltunk otthon szabadsagon! Jo volt mar latni a csaladot. Anyukam, draga anyukam mar nagyon hianyzott! Sajnos nem tudtam vele annyi idot tolteni amennyit szerettem volna. Hiaba volt tobb mint 2 het, nagyon gyorsan eltelt. Hivatalos dolgokat is kellett intezni, ide menni, oda menni. Azert egy kis pihenesre is maradt ido. Voltunk a Balatonnal es anyukamnal is voltunk a varosi strandon. Nagyon jo idot fogtunk ki! Az elso heten nem is tudtunk estenkent aludni, annyira meleg volt. Talalkoztunk a baratokkal is.
De mar ujra itt vagyunk! Es elkezdtunk dolgozni! Olyan mintha nem is lett volna pihenes, mert mar faradtak is vagyunk. Sok a melo, de legalabb van. Az volt az elsodleges terv, hogy karacsonyra megyunk haza, de sajnos ugy nez ki, hogy ez elmarad. Meg nem tudjuk pontosan, hogy igy mikor megyunk, majd meg kialakul.
Autoval jottunk vissza. Jo hosszu ut volt, de mar megtettuk parszor. Minden rendben volt az uton, egy dolog okozott egy kis - nagy stresszet.
Nemetorszagban tartottunk amikor gondoltam, hogy a kovetkezo kutnal tankolunk. Azt irta h kb 70 km. Fel alatt volt a tank, de joval tobb mint negyed. En vezettem eppen. Alig hagytuk el ezt a kiirast a gps atvitt minket masik autopalyara. Mentunk mentunk az uzemanyag fogyott, de kut nem volt sehol. Amikor mar kivillant a lampa akkor kezdtem nagyon ideges lenni mert meg mindig nem volt kiirva semmi. Ekkor mar jottunk 130 km t es semmi. Peti szundikalt es akkor mondtam neki, hogy keresse meg a gps be a legkozelebbi kutat. Le is mentunk a palyarol egy kis faluba. Megtalaltuk a kutat de zarva volt. Akkor menjunk a kovetkezoheoz. Az is zarva volt. Ekkor mar remegett a kezem a kormanyon. Mondtam Petinek, hogy itt fogunk maradni az uton. Amikor viszont kerestuk a kutat lattam egy rendorseget, menjunk es kerjunk segitseget. Elmentunk. Azt mondta menjek be en. Becsengettem, nyilt az ajto. Idosebb ur nem beszelt angolul de szolt a fiatalabb kollegaknak. Ja es a rendorseggel szemben volt egy kut szinten zarva.
Kerdeztem, hogy hol van a legkozelebb nyitva tarto kut mert nincs benzinunk es mar nagyon fekszik a mutato. Mondjak hogy kb 20 kmre de ezen a kuton lehet tankolni kartyaval ha van Maestro. Nincs. Megnezzuk a mienk mukodik e. Nem mukodott de ekkor mar kijott a rendor srac.
Tiszta ideg voltam. Nem volt nalunk euro, merthogy minek mindenhol tudjuk a kartyat hasznalni, de tavalyrol volt 10 euronk ezt beletettem a penztarcamba. Kerdeztem a sracot, hogy nem e lehetne, hogy odaadjuk neki a penzt es o hasznalja a kartyajat es tankolunk 10 euroert. Az addig eleg amig elerunk az ejjel nappali kuthoz. Es segitett! Nagyon halas vagyok neki erte igy utolag is!
Elmentunk a kuthoz es feltankoltunk! A kovetkezo mar csak apro kis sokk ezutan jott. Nem is sokk volt, csak idegesito dolog. Annyira lent a volgyben voltak ezek a telepulesek, hogy a gps nem talalt jelet es egy ideig vakon mentunk. De aztan ez is megoldodott! Vesztettunk 2 orat a gps szerint. De igy is idoben odaertunk a komphoz!
Ennyi emlitesre melto tortent az uton.
Az elso meloban toltott napomon voltak valtozasok, mert a fonokasszonyunk elment. Persze nem hirtelen, tudtunk rola csak pont a szabim alatt volt az utolso napja. Nagyon sajnalom, mert szamomra rendes fonok volt! Az uj is rendesnek tunik, de majd idovel kiderul!
Most neztem az X faktort, jokat lehet ilyenkor nevetni. Most pedig nezem sokadjara a kedvenc filmemet a Sakaltanya -t. Most pedig veszek egy jo meleg furdot! Es mostmar majd jovok legalabb heti rendszeresseggel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése